1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A szó

130*

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

A szó.

Köszöntőm a szót zengő testvérszóml,

Mely valahol a lélek mélyén születik S hogy elhagyja az ajkat, mint könnyű sóhaj, Száll ajakról fölhöz, szivektől szivekig.

Valami csoda-szépség a lélek háza :

Lakodalmat tart benne a szeretet,

A szó a követ: általa invitálja Vendégnek a lélek a testvérlelkeket.

Egyszer szegény volt, rút is volt a lélek.

Külső sötétség várta, nem terített asztal.

De Isten szava, az Ige testté lett S a lelkünket megtöltötte malaszttal.

Istent, az Atyát s a hazát soha senki se látta Az Ige hozta az Atya üzenetét,

Hogy nem örök a halál fpkete átka,

Hogy vár az Isten és vár a messze Ég.

Ó áldott a szó, az Evangéliom,

Mely belehullt szivünké szeretetmagnak S piros rózsa kelt belőle s fehér liliom,

Akik sírva vetettek, dalolva aratnak.

Kikelt a szó szivünkben, kikelt az Ige ;

Maggá érett, hogy kezdődjék az új magvetés És száll tovább, száll a szivek mélységeibe, Hull-hull az éhes szív-földbe, mely termelésre kész.

Áldott legyen a szó, a lélek követe.

Gyarlóbb, szegényebb, mint a lélek, tudom,

Olyan, mint gazdag szülők gyermeke,

Ki rongyos, poros lesz a hosszú úton.