1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Albertus Magnus

94*

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

az egymással szembenálló földi hatalmasságok Albertus Magnus bölcsesége és igazságossága iránt viseltettek, hogy négy ízben is hozzáfordultak, mint döntőbíróhoz. Az 1274-i II. lyoni egyetemes zsinaton Albertus Magnus közbelépett annak érdekében, hogy Habsburgi Rudolfnak királlyá történt választása általánosan elismertessék. Az első habsburgi uralkodó hálás is volt neki s 1275-ben hozzá írt levelében őszintén szeretett barátjának szólította.

Élete utolsó éveit a visszavonult csendes tudományos és tanári munkának szentelte, a nagy nyilvánosság előtt még egyszer 1277-ben jelenik meg, amikor Párizsban legnagyobb tanítványa, Aquinói szt. Tamás tanításának védelmére sietett. A neki oly kedves Kölnben fejezte be életét 1280-ban. Ebben a városban temették el, itt tisztelik különöskép az ő emlékét és ünnepelték meg fényes ünnepségekkel halálának 650-ik évfordulóját.

Huszonegy fólió-köteíre terjedő munkái főkép Aristoteles műveihez, Petrus Lombardus sententiáihoz, Dionysyus Areopagita munkáihoz és az ó- s újszövetség egyes könyveihez irt magyarázatokat foglalnak magukban. Theologiai munkáiban ép úgy kimagaslik, mint bölcseleti írásaiban : a Philosophia ratio- naüsban vagyis Logicában, a Philosophia reálisban, vagyis Phy- sicában, aMathematicában és a Metaphysicában, valamint végül a Philosophia morálisban. Hogy jelentőségét helyesen tudjuk értékelni, számot kell vetnünk korának tudományos helyzetével. A legfontosabb jelenség az akkori idők tudományosságában az volt, hogy körülbelül a tizenkettedik század közepe óta a nyugati keresztény világ megismerkedett arabs és görög tudományos munkák folyton szaporodó latin fordításai révén az arabok és görögök szellemi alkotásaival, ily módon mind több lett ismeretessé Aristoteles gondolatvilágából, egyúttal azonban a neoplatonizmusból, csakhogy abban az értelmezésben, melyet az arab, részben zsidó tudósok a görögök szellemi értékeiről adtak. A bölcseleti ismeretekkel együtt haladt a természettudományi ismeretek növekedése is.- Az araboktól az ismeretek új forrásai áradtak ki a nyugati ■1 kereszténységre, melyek a bölcseletnek, az orvostudománynak, a '' Tnathematikának, asztronómiának és természettudománynak sok