1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A legrégibb írott emlék Szűz Mária haláláról és mennybemeneteléről

TRANSITUS MARIAE. 65* Egyébként azonban a Transitus Mariae történelmi és idő- tani állításai minden alap nélkül valók. A görög és a latin recensiók szerint Szűz Mária halála és mennybemenetele az Üdvözítő mennybemenetelét követő esztendőbe esik, és az el­beszélés szerint az apostolok mégis már az egész világon hir­detik az evangéliumot, sőt egyesek közülök már a vértanú- ság koronáját is elnyerték. Ugyanekkor már Szent Pál is az b) A 431. évi efezusi zsinat levele Konstantinápoly papságához és híveihez azt mondja, hogy Efezusban a Boldogságos Szűznek híres temploma áll és Nestoriust épen Efezusban kárhoztatták, „hol a theologus János és Isten Anyja (élt)“. — c) A VI. század közepéig az írók mitsem szólnak Szűz Mária jeruzsálemi sírjáról ; Eusebius, jeruzsálemi Szent Cirill, Szent Jeromos, Szent Epifánius, a IV. század jeruzsálemi zarándokai erről hallgatnak. — d) Az efezusi (aja-szoluki) (szakadár) keresztények közt mindmáig él az a hagyo­mány, hogy Szűz Mária Efezusban halt meg. Ennek a hagyománynak első tanúja, ki Szűz Mária efezusi sírjáról beszél, Abulfaragius (Barhebraeus) XIII. századbeli jakobita püspök, ki szerint Szt. János a Boldogságos Szüzet Pat- mosz szigetére is magával vitte és halála után Efezusban ismeretlen helyen eltemette. (Assemani, Bibliotheca Orientalis. Róma, 1719—1728. III. 318. 1.) — e) Emmerich Katalin (t 1824.) látomásai, melyeket Brentano Kelemen foglalt írásba, részletesen leírják Szűz Mária efezusi házét, melyhez hasonló a múlt század folyamán ott végzett ásatások alkalmával tényleg napfényre került, — valamint a Boldogságos Szűz temetését is. (Leben der heiligen Jungfrau Maria, nach den Betrachtungen der gottseligen Anna Katharina Emmerich. München, 1852. 420—462. — Das arme Leben und bittere Leiden unseres Herrn Jesu Christi und seiner heiligsten Mutter Maria, — nach den Gesichten der gottseligen A. K. Emmerich. Nach den Tagebüchern des Clemens Brentano. Regensburg, 1890. III. kiadás, 1113—1128. 1.) Ámde ezek az érvek nem bírnak döntő erővel. — a) Flavius Lucius Dexter Chornicon-jában a Szt. János és Szűz Mária efezusi útjáról szóló részlet valószínűleg betoldás és különben is ott csak Szűz Mária efezusi Útjáról, nem pedig haláláról van szó. — b) Az efezusi zsinat levele nem csalhatatlan hi\ atalos egyházi nyilatkozat. Egyébként a II. században Efezusban még semmiféle hagyomány sem volt ismeretes orra nézve, hogy a Boldogságos Szűz ott fejezte volna be földi életét. Szent Polykrates efezusi püspök levele Szt. Viktor pápához (192—202) felsorolja „Ázsia csillagait“, de köztük nem említi Szűz Móriét. A Boldogságos Szűz tiszteletére a IV. azázadban már Betlehemben és Názóretben is épültek nagyszerű templomok, tehát oz efezusi Szűz Mária-templom semmit sem bizonyít a Bold. Szűz halála helyének kérdésében. Hogy Szűz Mária tisztelete különös módon is virult Efezusban, azon a helyen, ahol Szent János apostol oly hosszú ideig működött, azon senki sem lepődhetik meg. — c) Az írók hallgatása a VI. századig nem teljes, de nem is perdöntő, mert nem volt alkalmuk Szűz Mária sírjáról beszélni ; a IV. századbeli jeruzsálemi zarándokok hallgatása is csak azt mutatja, hogy Szűz Mária elszenderülésének és sírjának helyén akkor még nem állott semmiféle szentély sem. — d) A mai efezusi szakadár keresztények közt élő hagyománynak nincs bizonyító ereje, mert az efezusi egyházat a törökök teljesen elpusztították, s az ottani történeti hagyomány évszázadokra megszakadt. — e) Magán-ki­nyilatkoztatások ezt a történelmi kérdést nem oldhatják meg. Különben is Szent Brigitta (XIV, század) (Der Katholik. Mainz, 1897. II. 440.) és Maria Agreda (t 1665.) látomásai (L. Clarus, Die geheimnisvolle Stadt Gottes, oder 5

Next

/
Thumbnails
Contents