1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A legrégibb írott emlék Szűz Mária haláláról és mennybemeneteléről
50’ JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. őskeresztény irodalomnak egyik érdekes termékét tárgyalom a Transitus Mariae című legendás elbeszélést. Kifejezetten megjegyzem, hogy az egyház tanításának bővebb kifejtése és bizonyítása Szűz Mária mennybemeneteléről, melyet minden katho- likus ember örömmel és a Boldogságos Szűz iránt gyermeki kegyelettel hisz és vall, nem tartozik dolgozatom keretei közé. * * * A Transitus Mariae az újszövetségi apokrif könyvek közé tartozik, vagyis azon iratok közé, melyek tartalmuknál és a koholt szerző nevénél fogva némileg emlékeztetnek a bibliai könyvekre, de nincsenek sugalmazva s ezért nincsenek is a kánonban. Lehetetlen észre nem venni azt a roppant különbséget, mely a bibliai és az apokrif könyvek közt van, akár az elbeszélések természetét, akár az előadás módját tekintjük. Az újszövetségi apokrif könyvek vagy az olvasók jámbor kíváncsiságát akarják kielégíteni, amennyiben — többnyire a képzelet adataival — kiegészítik a bibliában szereplő személyek történetét, vagy az első századok eretnekségeinek (főleg a gnoszticiz- musnak) tanait terjesztik. A Transitus Mariae az első csoportba tartozik : szerzője a Boldogságos Szűz halálát és mennybemenetelét adja elő épületes célzattal. Bár nem lehetetlen, hogy az apokrif könyvek itt-ott a történelmi hagyománynak egy-egy adatát is megőrizték, általában mégis azt kell megállapítanunk, hogy történeti értékük igen csekély. De nem is az apokrif könyvek elbeszélése az, ami a biblikus tudománynak és a dogmatörténetnek figyelmét rájuk fordítja, hanem a bennük kifejezett hittani és erkölcstani tételek. A gnosztikus eredetű apokrif könyvek letükrözik előttünk a gnózis tanait, a katholikus körökben eredt apokrifok pedig, — mint a Transitus Mariae is, — gyakran igen érdekes megvilágításban azt mutatják meg, hogy az egyes keresztény tanok és hittételek hogyan éltek az egyszerű nép lelkében. így pl. a Protoevangelium Jacobi (II. sz.) fontos tanúja annak, hogy a Boldogságos Szűz örök szüzességének hittétele a kereszténység kezdete óta mélyen bele volt gyökerezve a keresztények leikébe, a Transitus Mariae pedig annak a hitnek a kifejezője, hogy Szűz Mária a halál után test szerint is felvitetett az örök boldogság honába.
