1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Az isteni jog a hithirdetésben
42* JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. vei inkább mutatja a szent miseáldozat ezt az egyetemességet. Minden egyes szent miseáldozat természeténél, lényegénél, céljánál fogva az egész világ üdvére van irányítva. Az üdvösségnek Istentől rendelt és egyetemes javai és eszközei végül a szentségek is, „divinae incarnationis reliquiae“ mint a kereszt egyetemességéből származó kegyelmi csatornák. Amint a megváltás kegyelme egyetemes, a szentségek is ennek az egyetemességnek lényegét hordozzák magukban. Arra, hogy kizárólagosan a katholikus egyházban van meg az isteni jog a hithirdetésre, a végső bizonyság abban van, amit apostoliságnak mondunk. Itt, egy pillanatra sem mellőzve az apostoliságnak olyan elemeit, aminő az alapítás és a tanítás apostolisága, a mi jelen anyagunkat illetőleg a súlypont a törvényes küldetés successióján van. Az egyházat Krisztus Péterre, mint alapra helyezte, a missziós parancsot világosan a tizenegynek adta.1) A hithirdetés jogát tehát ugyanazon alapra és ugyanzon kezekbe tette le. Ekként „az idők végezetéig“ gondoskodott törvényes hatalomról, amely a hithirdetés jogát gyakorolja és a törvényes kiküldetést foganatosítsa. Ily módon amint ő „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.“2) úgy az egyház is mindig avval a törvényességgel és állandósággal jelentkezik hitében és külső munkáiban is, amit Istentől való küldetése biztosít neki. Ez isteni küldetésnél és jognál fogva az apostoliság a katholikus egyházban nem szünhetik meg. Törvényes utód csak az, aki törvényes hatalomtól vette a küldetést. Törvényes hatalom pedig az, amelynek közvetlenül, vagy közvetve Krisztus adta a hatalmat. Mathias a Corona arról a vonatkozásról tanít, mely Istennek a benső életében a Szentháromság személyei között végbemenő örök küldések : „missiones aeternae“ és a hithirdetők küldése között van. Az Atya küldi a Fiút, a Fiú küldi a Szentleiket az Atyától és e küldésnek eredménye a Fiú-Istennek megtestesülése. „Amint Te küldöttéi engem a világba, úgykülJ) Mt. 28. 16. Mk. 16. 14. s) Zsid. 13. 8.