1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Az isteni jog a hithirdetésben

36*

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

Az isteni jog a hithirdetésben.

Irta : dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár.

Soha vallás nagyobb igénnyel nem lépett a világba, mint Krisztusnak hite. Az az igénye és az volt kezdettől fogva, hogy világvallás lesz.

Azt mondhatja valaki : képtelen igény ! Azt felelem : magasztos igény ! Alapítója jogosította erre. „Napkelettől napnyugatig,“ „az egész világon,“ „a világ végezetéig.“ Istennek őrállása mellett minden népet meg kell szentelnie, az embereket az Isten-ország polgáraivá és az üdvösség örököseivé kell avatnia, „minden teremtménynek“ kell valamit nyújtania a megváltás áldásából és kegyelmeiből.

Az emberiség vallásának, az egyetemes és világvallásnak gondolata és öntudata az a fenéksúly, melyet isteni Alapítója helyezett a kereszténységbe és amellyel a kereszténység a múlandóság vizein gyakran kegyetlen viharok közt is biztos és öntudatos evezőcsapásokkal viszi az embereket az örökkévalóság partjai felé. Jellegzetesen mondta a kereszténység Ura: ha Ő felmagasztaltatik a földről, Ő és műve abban nyer befejezést, hogy mindent magához fog vonzani. Mindent! A gondolkodást, a lángészt és tudományt, a szellemi és erkölcsi nyomort, az erőt és önfeláldozást, amely ezt a nyomort enyhítheti, az emberek elemi és minden más viszonylatát, tehetségeit és fájdalmait, az életet és halált. Mindent! És művében, melybe önmagát helyezte, ugyanaz a vonás él, amelyet Ö tulajdonított magának. Mert ez a mű őrzi szellemét és bírja azt a jogot, amellyel az Ür a világot magához vonzotta, és amely a lélek vonzásának egyedüli törvénye.

Melyik azonban Krisztusnak az a műve, amelyben ugyanaz a vonzás él, amely Őbenne lakott? És ki fogja azt a vonzást, amelyet Ő tett a világra, az Ő nevében közvetlenül gyakorolni? Mily jogon és minő eszközökkel?