1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Az eucharisztikus kultusz fejlődése

28'

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

ezek a papok tehát nem vehettek részt a pápa miséjén. A pápa azonban a velük való közösség és szeretet szimbóluma gyanánt a saját miséjéből küldött nekik konszekrált szeleteket, melyeket a Pax Domini sit semper vobiscum szavaknál adott át a diákonoknak vagy acolythusoknak, akik azokat elvitték a különböző templomokban miséző papoknak, akik ezen konszekrált szeleteket saját kelyhükbe bocsátották ezen szavakkal: Haec commixtio et consecratio stb.

Ezeket a szeleteket fermentumnak nevezték, nem mintha kovászos kenyérből készültek volna, hanem szimbolikus értelemben „íermentum, quia ecclesias ad quas mittebatur, sicuti fermentum massam cui commiscetur cum episcopo suo in uno Christi corpore copulabat atque uniebat.“ (Berlendis, De oblationibus 37.)

A Virágvasárnapját megelőző szombaton a pápák egyes közeli püspökökhöz is küldöttek fermentum-ot. Majd egyes püspökök is átvették ezt a szokást.* 1 * * * V.)

Az eucharisztikus körmeneteknek már fejlettebb alakját mutatja a nagycsütörtöki liturgia, mely a VI11.-IX. századokban fejlődött ki a mai alakjában.

1) A fermmtumról a legrégibb adatokat a Liber Pontificalisban találjuk. Melchiades pápáról (311—314.) a következőket mondja: „Hic fecit, ut oblationes consecratae per ecclesias ex consecratu episcopi dirigerentur, quod declaratur termentum.“ És Siriciusról (384—399): „Hic constituit, ut nullus presbyter missas celebraret per omnem hebdomadam, nisi consecratum loci designati susciperet declaratum, quod nominatur fermentum.“

1. Ince pápa (402—417) Decentius püspökhöz intézett levelében a fermentumról írja : „De fermento vero, quod die dominica per titulos mittimus, superflue nos consulere voluistis, cum omnes ecclesiae vestrae intra civitaiem sint constitutae, quarum presbyteri, quia die ipsa propter plebem sibi creditam nobiscum convenire non possunt, idcirco fermentum a nobis confectum per acolythos accipiunt, ut se a nostra communione, maxime illa die, non judicent separatos. Quod per parochias (extra urbem constitutas) fieri debere non puto : quia nec longe portanda sunt sacramenta, nec nos per cemeteria diversa const tutis presbyteris destinamus, et presbyteri eorum conficiendorum jus habent atque licentiam“.

Az első Ordo Romanus függelékében le van írva a fermentum elküldésének szertartása : „Quando dici debet : Pax Domini sit semper vobiscum, deportatis a subdiacono oblationario particula fermenti quod ab apostolico consecratum est, et datur archidiacono : ille vero porrigit episcopo. At ille consignando tribus vicibus et dicendo : Pax Domini sit semper vobiscum, mittit in calicem. . . Episcopi qui civitatibus praesident, ut summus pontifex ita omnia peragunt.“

V. Ö. Cabrol, Dictionnaire d’ archéologie chrétienne et de liturgie Fermentum.