1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A magyar kommun védőszárnyai alatt

A MAGYAR KOMMUN VÉDŐSZÁRNYAI ALATT.

129*

lát minden morzsa adományodért s amennyiben még ezekben a nehéz időkben is akadnak olyan önző lelkek, akik maguknak fognak vissza minden irgalomfalatot, vezesd őket is a nemes bőkezűség mennyei országútiéra és tanítsd meg akár atyai szigorod igénybevételével is az irgalmasság gyakorlására, teszem pl., hogy a mi derék Guido barátunk minden malacbeli reménységét füstnek eresztve, a kommunisták anyagi vágyait méltóztassál kielégíteni velük. Amen.

Fogolytársaim szelíden mosolyogtak hozzá. A vörösőr azonban hangosan helyeselt. Meg volt, úgy látszik, győződve róla, hogy mindezek után a malacokat egyenesen őneki utalja ki már most az Úristen. A borsmonostori papnak azonban elment abban a pillanatban teljesen az étvágya : fölugrott az asztaltól és aznap délután még pipára sem gyújtott, mert restéit tőlünk ezek után dohányt rekvirálni.

És mondjam-e tovább? Itt kellene tulajdonképpen szerénykednem, mert úgy tessék venni, hogy szegény Maurer Guido barátunk nővére harmadnapra tele szomorú újsággal hozta a hírt :

— A kommunisták megették mind a huszonnyolc malacunkat !

Sóbálvánnyá meredtünk valamennyien : szó nem jött aja- kunkra. Csak a kárvallott dobta felém a pipáját, hogy ezer darabra is szétröpült utána a padlón, mondván :

— Ezt neked köszönhetem.

Szóval ő már hites tanúnak szegődött, hogy az Úristen az én kedvemért cselekedte azt a csudát. Hát én mit mondjak akkor? Megvallom, tíz hosszú esztendeig magamba fojtottam ezt az egész való históriát, mert tartottam tőle, ha megírom, a végén még nem birok az imagarasokkal, mert mindenki velem ostromoltatta volna az eget, minekutána már beigazolódott, hogy az Úristen az én imádságomat meghallgatja.

9