1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A kommunizmus napjaiban a Központi Papnövelde falai között

KOMMUNIZMUS NAPJAIBAN A KÖZP. PAPNÖVELDE FALAI KÖZÖTT 109* niszter, Barta hadügy, Andrássy m. elnök, Vázsonyi, Buchin- ger, Garami miniszterek. Még nem tudni, mi igaz ezekből. Az éjjel virrasztanak diákjaink, mert sok vörös katona özönlik vissza a frontról s félős, hogy fosztogatás lesz. Persze a pesti humor már megint dolgozik. Pl. Mit csinál most Kun ? Hát a napjait „számueli“. És mit csinál Számueli? Hát „kunja“ az életét. — Más. Linder kiment a frontra ; miért? Mert nem akar katonát látni. — Miért nincs szövet most Pes­ten ? Mert nagy a “len-inség“ — Miért csuktak be a fogorvo­sok ? Mert Pesten az emberek a szájukat se merik kinyitni. No ez utóbbi már kissé elavult, mert este az utcán már kezdték letépni a vörös plakátokat. Ó hogyan dobog a szívünk ! Máj. 3. A Népszava általános mozgósítást hirdet a prole­tároknak. Mit akarnak ezek még ? Kétségbeesés, vagy csak a rend fenntartására. ? A Stephaneum kiadványait ma d. e. óta viszik teherautó­kon. Tíz teherautó-szállítmány jön ki belőlük : imakönyvek, tankönyvek, stb. és viszik a zúzóba, teljesen megsemmisíteni. De a fickók már érzik vesztüket, mert ma éjjel is fogják szál­lítani, nehogy már elkéssenek vele. Ma d. u. kiengedték a jezsuitákat. Milyen örömmel fo­gadta a nép ! Máj. 8. Keserves napok : a vörösek végső erőfeszítései. Ennivalónk alig van Pesten. Saly prefektus-társam reggelenkint öt órakor zsákkal megy a vállán a csarnokba és a jobb szívű kofák útján jut élelemhez ; maga hozza is a zsákot haza. Egy­re több város esik a románok és csehek kezébe és ezek még itt végső ellenállást szerveznek ! A vendéglők előtt az emberek sorba állanak egy kis káposztáért ; még pedig a legelőkelőbb étkezőkben sincs más, csak káposzta és bab. Húst mi sem láttunk már hetek óta semmit. Megkezdtük a kamra utolsó sonkáját is. Jóformán viccekből él már egész Pest. Újabbak : A lipótvárosi lakósok beléptek a sírásók szervezetébe, mert nappal sírnak, éjjel meg ásnak (ássák féltenivalójukat). Ezentúl nem szabad mondani, hogy vágómarha, hanem „Vágó elvtárs“. Tegnap kint voltam Rékospalotán az egri túszokat meg­látogatni. Dr. Petró Kálmán barátom már hazament, de ott ta-

Next

/
Thumbnails
Contents