1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A kommunizmus napjaiban a Központi Papnövelde falai között
KOMMUNIZMUS NAPJAIBAN A KÖZP. PAPNÖVELDE FALAI KÖZÖTT 109* niszter, Barta hadügy, Andrássy m. elnök, Vázsonyi, Buchin- ger, Garami miniszterek. Még nem tudni, mi igaz ezekből. Az éjjel virrasztanak diákjaink, mert sok vörös katona özönlik vissza a frontról s félős, hogy fosztogatás lesz. Persze a pesti humor már megint dolgozik. Pl. Mit csinál most Kun ? Hát a napjait „számueli“. És mit csinál Számueli? Hát „kunja“ az életét. — Más. Linder kiment a frontra ; miért? Mert nem akar katonát látni. — Miért nincs szövet most Pesten ? Mert nagy a “len-inség“ — Miért csuktak be a fogorvosok ? Mert Pesten az emberek a szájukat se merik kinyitni. No ez utóbbi már kissé elavult, mert este az utcán már kezdték letépni a vörös plakátokat. Ó hogyan dobog a szívünk ! Máj. 3. A Népszava általános mozgósítást hirdet a proletároknak. Mit akarnak ezek még ? Kétségbeesés, vagy csak a rend fenntartására. ? A Stephaneum kiadványait ma d. e. óta viszik teherautókon. Tíz teherautó-szállítmány jön ki belőlük : imakönyvek, tankönyvek, stb. és viszik a zúzóba, teljesen megsemmisíteni. De a fickók már érzik vesztüket, mert ma éjjel is fogják szállítani, nehogy már elkéssenek vele. Ma d. u. kiengedték a jezsuitákat. Milyen örömmel fogadta a nép ! Máj. 8. Keserves napok : a vörösek végső erőfeszítései. Ennivalónk alig van Pesten. Saly prefektus-társam reggelenkint öt órakor zsákkal megy a vállán a csarnokba és a jobb szívű kofák útján jut élelemhez ; maga hozza is a zsákot haza. Egyre több város esik a románok és csehek kezébe és ezek még itt végső ellenállást szerveznek ! A vendéglők előtt az emberek sorba állanak egy kis káposztáért ; még pedig a legelőkelőbb étkezőkben sincs más, csak káposzta és bab. Húst mi sem láttunk már hetek óta semmit. Megkezdtük a kamra utolsó sonkáját is. Jóformán viccekből él már egész Pest. Újabbak : A lipótvárosi lakósok beléptek a sírásók szervezetébe, mert nappal sírnak, éjjel meg ásnak (ássák féltenivalójukat). Ezentúl nem szabad mondani, hogy vágómarha, hanem „Vágó elvtárs“. Tegnap kint voltam Rékospalotán az egri túszokat meglátogatni. Dr. Petró Kálmán barátom már hazament, de ott ta-