P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
89 építőmester szolgálatában áll, Isten mindenhatósága, bölcsesége és szeretete örök terve szerint azt akarja, hogy a teremtés és az emberiség által egy fenséges dóm épüljön fel az Isten dicsőségére, az emberek üdvére és boldogságára, a telkeknek, amelyek abban mint a szentek szobrai tündököljenek. A Gondviselés minden embernek kiosztja a maga hivatását, kiméri az ehhez szükséges kegyelmet és munkaerőt, hogy velük a maga helyén dolgozzék és alkosson. Vájjon Istennek a megítélésben ki lesz a becsesebb : a büszke építőmester, aki Istentől kapott tehetségének alkotásával kevély- kedik, vagy pedig az a szegény, egyszerű kőfaragólegény, aki szédítő magasságban a torony bádogtetejének peremét szépen kifaragja, jó kedvvel és szívesen, Istennek dicsőségére és dicséretére, habár lehet, hogy emberi szem azt soha meg nem csodálja? Miért elégedetlenkednénk tehát, ha Isten építőemberei között látszólag alsóbb rangban vagyunk ? Becsülettel tedd a dolgod, Bízva mindig, szótlanul. Fát, követ ha összehordod, Fölépíti majd az Úr ! A keresztény eszményiség műveli azt, hogy ha valaki hivatása szerint Istennek dicsőségére, isteni jutalomért és a saját lelke üdvéért, boldogságáért, az embereknek ez életben legjelentéktelenebbnek átsző munkát végzi is, de lelkiismeretesen és ön- feláldozással, ez a munka másvilági megvilágítás-
