P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

75

nek mindent, amit csak érnek telhetetlen gyomrukba. Ha a bírás vágya zsákmányt tudott szerezni, akkor a fösvénységnek dühös sárkányával őrizteti és irigy szemekkel fürkész körül, nem tudna-e még valahol vagyont, tiszteletet, örömet, vagy boldogságot hozzá rabolni. Jaj annak a léleknek, melyet a kapzsiság, fösvénység és az irigység hármas ördöge egészen hatalmába kerített, mert ott már nemcsak az önzés gyermekeinek nevetséges és bosszantó neveletlenségeiről van szó, hanem utálatos gonosz szellemekről is, amelyek az ember környezetét tisztítótűzzé, vagy pokollá változtatják át. A legalacsonyabb fokon összes szeretett embertársainak anyagi javai után áhítozik; felsőbb fokon a kiváló szellemi képességű embereket szeretné hatalma alá vonni ; a legmagasabb fokon annyira csodálja önmagát, hogy magasan a szellemek fölé képzeli magát. Elkapatottságában azt gondolja : örüljenek az alattvalók és tekintsék kitüntetésnek, ha legkegyesebben leereszkedik hozzájuk; és viseljék hálájuk csekély adójaként zsarnoki személyét.

Ha az önzés nem tud érvényesülni, elkeseredik és gyilkos embergyűlölővé lesz és minden ellen dühöng, támad, ami jó és szép az emberi életben. Az emberiségnek valóságos rémei az ilyen szerencsétlenek, akik gyűlölködőn tajtékzanak a maguk gonoszságával és vak dühével s még jó, hogy az ilyen alakok átlag kevesen vannak.

Szerencsére az élet sokféle ellentétes hatásai nem engedik e gyarlóságokat kifejlődni, hanem