P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
71 ványába. Mily nehéz a természetes embernek értelmét és szívét Istenhez emelni ! Nem alaptalanul nevezik áldozatnak a lelkiélet mesterei az istenség tudományát, mivelhogy oly nehéz az embernek belső ellenállását legyőzni. Kinek ne lett volna küzdelme önnön gyarlóságával, a testi tehetetlenség ezen törvényével, mikor arról volt szó, hogy valami jócselekedetet vigyen véghez, erényre törekedjék, felsőbb lelkiéletet kezdjen és magát fenntartás nélkül Istennek engedje át? „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.“ Gyakran csak szent akaraterővel tud a lélek erőt- venni a bukott természet ellenállásán és azután mint egy kiszabadult sas repül fölfelé, az ég felé. Gyökeresen kiirtani ezt a testiséget sohasem sikerül. Még egy annyira szellemi ember, mint Dante is, a szép lélek eszményképét csak Beatrice-ben tudta szemléltetni és Fra Angelico, az angyalfestő is testi formában tudta csak az ő mennyei látomása szentjeit ábrázolni. Amióta azonban az emberiség eszménye, az Istenember megjelent és megtanított bennünket példájával a test és lélek összhangjára, azóta „a jó Ádám, vagyis a mi testiségünk, szintén részese lett a megváltásnak és úrnőjével, a lélekkel együtt várja tisztulását és boldogságát.“ A lélek is, a bűnnek terhes öröksége által, igen sokat veszített angyalhoz hasonló tökéletességéből. A mi emberi gyarlóságunk még fokozza a léleknek ezt a szerencsétlen állapotát, amely különben Isten kegyelmével és akarattal, kellő ismerettel és törek-
