P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
69 teszi lakását testének házacskájában, vagy pedig ha az ő „magasan járó“ szelleme egyszer alaposan a falnak megy. Nézd, kedvesem, ez teljesen hamis felfogás, mintha te kivétel volnál, kiváltságos csodagyerek, emberi gyarlóságok nélkül való ember. Sokkal természetesebb és keresztényibb, ha az ember alázattal és türelemmel belenyugszik a változhat lanba és a szükségből erényt csinál. A gyarlóságoknak nehéz terhét hordozza az em_ bér testében. S habár, az egyeseknek ez a „súlyos személye“ nem is süllyed annyiig,-frnnt ahogy Grütz- ner Fallstaffjának bűnös hústömege az ő kevéske szellemével és leikével elmerült az anyagiasságba,* mindamellett még a legőszintébb aszkéta törekvés mellett is sok alkalma nyílik türelemre és alázatosságra épen a gyarlóságok miatt. A többé- kevésbbé „szerencsés természeti“ adományok mellett is igen sokszor érezhető az emberi nyomorúság ; nem mindenki jut el arra a felfogásra, hogy a rút külső jó eszköz a belső szépségnek kifejlesztésére és hogy a test betegsége igen sokszor a lélek betegségének orvossága. Nem mindenki fogja fel keresztény módon az eltorzító púposságot aranyos angyalszárnynak és nem mindenki vigasztalódik a boldogító reménnyel, mint az az öreg plébános, * Falstaff, Shakespearenek IV. Henrik és A windsori víg nők c. művében egy lovag torzképe. Nagy evő és nagy ivó, ki csak az élvezeteknek él. Bár gyáva, nyomorult, köpenyforgató, mégis hősiességét fitogtatja; hazug, hűtlen és arcátlan, mégis erényeire hivatkozik. Rendesen mint elhízott alak szerepel. A fordítók.
