P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
42 nyal több áldozatot követel, mint a hitből élő — és hit szerint való keresztény élet : a parancsok — és a kevés imakötelezettség hűséges teljesítése, a különféle kegyelmi eszközök és szentségek használata, jócselekedetek gyakorlása — sa Krisztuskövetésében elkerülhetetlen — kisebb-nagyobb keresztek türelmes elviselése. A lelki vezetésnek ez a szükséges és szokásos alakja, hála Istennek» még ma is meg van a legtöbb kereszténynél; és Isten kegyelmével, irgalmával, néhány saját, apró jócselekedeivel még mindig be tud furakodni a hátsó-kisajtón a szegény, nyomorult, de bűnbánó lélek, a boldog örökkévalóságba . . . Szegény, bűnös lélek, ha mindjárt a tizenegyedik órában is, de gondolj a jobb latorra és fekete lelkének megmenekülésére ! Ha útvesztőkön és tilosban bolyongtál is eddig, térj vissza, hadd találjon meg a nagy, a jó lelkipásztor: Hová, hová — bolyongó lélek? Az üdv útjáról tán letévedtél ? Kétségek álmai öveznek téged? Halld : te is boldogságra születtél ! Keresd csak az elveszett igazságot: Imád hoz fényt és világosságot, Bolyongó lélek, Akármi bánt téged, Tudj imádkozni, hinni, remélni, S biztosan el fogsz az üdvre érni ! (Pesendorfer.)
