P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

34

elnyerjük bűneink bocsánatát. — És a halottakon fény ömlik el, mint távoli napkelés sugárzó világossága, mikor sápadt karjaikkal átkarolják a keresztfa halottját és megszólítják : „Isten fia, belenéztünk megtört szemeidbe és égi fényt láttunk benne csillogni — most már nem félünk a haláltól, mert azon a sötét völgyön vezet az utunk, melyen te már keresztülhaladtál és a sötét kapun túl ott találjuk a paradicsomot“.1

Krisztusban és Krisztus által nyerünk igazságot és kegyelmet, ideálizmust és hősiességet, lelki nemességet és szentséget, földi és örök boldogságot. Saját, fájdalmas tapasztalatát énekelte meg Brentano Kelemen e sorokban :

Egy szót szívesen írnék,

Mi el nem tűnne innét,

Mert bármi másba fognék,

Csak időt pazarolnék.

Valamit úgy szeretnék,

Mi soha el nem vesznék.

Mert bármi más a vágyad,

Szíved tőle kiszárad.

Szeretném, hogy az éltem Föl, az Istenhez érjen,

Mert mind a többi utak Halál szájába futnak.

Írásom egy legyen,

Szerelmem egy legyen,

Életem egy legyen :

Jézus ... Mondd : úgy legyen !

1 Klug: Gottes Wort 366. lap.