P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

24

végre remegve, megtörve mégis „a kereszthez csúszik* — és nagy bámulatára ott találja meg az igazi Megváltót és Üdvözítőt.

Már úgy látszott, hogy az emberiség mindenféle földi bajoktól halálosan beteg teste, méginkább a bűn nyomorúságától halódó és a másvilág borzalmaitól rettegő lelke reményvesztetten, menthetetlenül elvész a földi és az örök kárhozatban.

Ekkor jött Jézus Krisztus, a világ Megváltója és Üdvözítője; evangéliumával „örömhírt“ hozott az embereknek, mely szépen tisztán cseng, mint a karácsonyi éjszaka angyali éneke, oly örvendező és üdvösséges, mint a húsvéti harangzúgás. Isten fia szállott le az égnek világos magasságából a sötét földre: ő a Megváltó és Üdvözítő, a főpap és király Istennek új országában.

Látomásaikban már a próféták is beszéltek a világ Megváltójáról, Üdvözítőjéről :

„Az Úr lelke énrajtam, mivelhogy fölkent engem az Úr ; a szelídeknek hírt vinni küldött enge- met, hogy megorvosoljam a töredelmes szívűeket és a foglyoknak szabadulást hirdessek és a bezár- taknak megnyitást; hogy az Úr engesztelő esztendejét hirdessem és a mi Istenünk bosszúállásának napját, hogy a kesergőket mind megvigasztaljam.“1 A világ Megváltója isteni parancsra a legszentebb Jézus nevet kapta, „mert meg fogja váltani bűneitől az ő népét“. — A nagy csoda, amit a pogányok alig mertek sejteni és remélni, a világnak

1 íz. 61, 1—2.