P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

12

a modern emberiség alacsonyabb rétegeiben otthonos; a felsőbb, állati lélek a finomabb monista légkörben szárnyal, sóhajtoz és áradozik misztikus elragadtatásokban az egész világmindenségben ; a sors csapásai alatt, vagy szerelmi bánatban kétségbeesik, legjobb esetben a minden- egybe szeretne elmerülni Trisztán és Izolde lirai végzetével :

Ahol árad az ár,

Hol a hang tova száll,

Hol a mindenség Lélekzete jár,

Oda hullni,

Belefúlni —

Öntudatlan —

A kéj ott van---------Az operaköltészet szertelen túlzásai nélkül tanítja az értelem és a keresztény katholikus hit, hogy az emberi lélek Isten, az örök atya által teremtett szellem, az ő képe és hasonlatossága; megkapta a természet és kegyelem legfölségesebb ajándékait s arra van hivatva, hogy Isten fenségében és boldogságában legyen részes. Sokkal magasabban áll az embernek ez a halhatatlan szel- lem-lelke, hogysem eltemetkezhetnék ennek a földnek hamis javaiba, hamis dicsőségébe és hamis örömeibe. Sokkal nemesebb és szentebb az égnek eme leánya, hogysem magát egyszerű spiritisztamédiummá aljasítsa, vagy monista színpadvilágmindenségben mint szende mesebeli tündér szerepeljen. A szellemi lélekről való keresztény felfogás