P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
ISTEN ÉS A LÉLEK. Isten nélkül. A világ nap nélkül, az éjszaka csillagok nélkül, test élet nélkül, vándor cél nélkül, ember hazátla- nul, árva szülők nélkül, szív boldogtalanul : ez a lélek Isten nélkül ... A népmonda beszél szegény lelkekről, akik súlyos bűneikért örökre bolyongani kénytelenek, nyugtalanul, örömtelenül, pihenés nélkül, jajgatva szál- longanak a világban, sóvárognak, hogy talán itt vagy ott megtalálják nyugalmukat, szabadulásukat, hiába ; őrület és a"büntetés kínja űzi tovább a szerencsétleneket.— Bolygó lelkek hová? Hová? Isten nélkül ! Hová, ha nem Istenhez ? — Istent elveszteni : mindent elveszteni ... Pusztára nyit A világ néma zord kaput, Ki azt hagy itt, Mit te: pihenni sohse tud. Sáppadtan állsz : Út és tél : sorsod átka vár. Utána jársz, Mint füst hideg magasba száll.
