Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
»7 elfeleded. — Nemsokára szolgád hanyagsága miatt egyik állatod elpusztul. Elfut a méreg, a hanyag embert tüstént elkergeted házadtól, veszteségedet hetekig fejedben forgatod és még évek múlva is haragra gyulladsz, ha a kötelességmulasztó szolga eszedbe jut. Tanuld meg ebből, mit tesz az, hogy »szíved mélyéből« fájlalsz valamit és mennyi igazság van szavaidban, mikor elimádkozod : »Istenem, szívem mélyéből szánom-bánom bűneimet«. 79. O : De hogyan is történhetett ez ?... Én /közbevágva/ : Bevallom, hibáztam. Ne kutasd tovább. O : Miért vagy olyan türelmetlen ? Még csak a következményekre sem szabad gon- dolpom ? Én : Mondtam már, hogy hibáztam. Ne zaklass. Mindent tízszer kell hallanom. ő : Nem, barátom ! Nem tízszer kell/ te egyszer sem akarsz meghallgatni. Akit elvakí- tott az önszeretet, annak a legjogosabb szemrehányás is fáj/ nem szereti, ha ügyével foglalkoznak, nem akar szégyenkezni. Aki azonban igazságos és alázatos, azt mondja : »Beszélj csak és feddj meg, megérdemeltem«. 7
