Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

95

tetszéssel beszél társaid prédikálásáról? Hogyha az illetők tehetségesebbek és jobb szónokok, mint te ? Hogyha szavaidnak nincs olyan foganatjuk, mint az övéknek ? Szereted az Urat. Mindegy tehát, hogy általad vagy mások által dicsőíttetik meg. Valóban te is a gyertya- tartóra teszed-e a náladnál tehetségesebb és jámborabb férfiút csak azért, hogy Krisztust minél méltóbban és eredményesebben hirdethesse?« Jaj, félek, hogy tagadólag kell a kérdésre felelned és hogy Krisztus-szereteted nem egyéb önszeretetnél. Talán csak eszköz volt Krisztusról prédikálásod, hogy a világ tetszését megnyerd és hiúságodat kielégítsd.

77.

»A minap nagy veszteségek értek — írja egyik barátom —, egészségem is alá van ásva. De megnyugszom és kész vagyok mindent elfogadni a Gondviselés kezéből«. Barátomat dicsérnem kell szavaiért. Elhiszem, hogy valóban belenyugszik mindenbe. Ámde az ilyen beszéd többnyire nem más, mint szépen csengő szólásmód. Tiszteletreméltó ugyanis, ha tollal kezünkben hősöknek látszunk. Ugyan ki is írná le, hogy elcsüggedt, hogy kételkedik az isteni Gondviselésben? Ez rosszul hangzik.