Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

92

»Mindenek Ura, szentséges Úristen, én ki tudom fizetni adósságomat«. Igen, te nagyon enyhén vélekedel bűneidről és tartozásodról. Egy-két üres szólammal túl teszed magad minden aggodalmon. Isten Fiáról, a világ Megváltójáról való tanítás csak ifjúkori emlék gyanánt dereng benned, útközben már elfelejt tetted. De bölcseségednek aligha van máshol kelete, mint a te fejedben és a hozzád hasonlók fejében.

74.

Vannak emberek, akiket mintha az ellenmondás szelleme szállt volna meg. Semmi sincs kedvükre, mindenre tudnak megjegyzést, kifogást, bírálatot. Hozzátartoznak az emberi társadalom berendezéséhez, mely,,az ellenmondások és ellentétek útjain jár. Ok semmi hibát sem találnak jellemükön s még csak nem is sejtik, hogy bennük is volna kivetni való. De mi is lehetne ? — Meglehet, hogy az ellenmondásnak nincs egyéb oka, mint izgatott, nyugtalan képzeletük, amely mindig az ellenkező ellenmondást láttatja velük / nem ritkán azonban az önszeretettől elvakított irigy lelkületűk hajtja őket elfenmondásba. Ez a lelkűiét nem tűri, hogy valaki jót beszéljen