Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

87

az úton akar hozzáférkőzni a leányhoz. E feltevés ellen azonban bensejében tiltakozik és azt kezdi hinni magáról, hogy a jámbor lélek közelében maga is jámborrá lett. El* hiszem, hogy a leány környezetében elfogja valami nemesebb érzés, időnkint még jámbor* nak is gondolja magát, de ami vonzza és lát* szólag jámborrá teszi, az alapjában véve mégis csak a test és a vér. A még olyjám* bor és szigorú erkölcsű remete egy cseppet sem vonzaná őt és a szomszéd lánya sem fogja sokáig lebilincselni, ha szilárdan és kö* vetkezetesen jámbor és erkölcsös marad. Igazán az ember sokszor maga sem tudja, mit akar szíve legmélyén ,■ könnyen megesik, hogy ami* ről hiszi, hogy akarja, vagy hogy vonzódik hozzá, az is csak hiú önámítás.

70.

Halljuk, hogy valaki nagy ostobaságot kö* vetett el. Kikérdezzük részletesen a körülményeket és mindent alaposan megtárgyalunk. Akkor aztán kezdünk sajnálkozni és sopánkodni. De ez nem igazi fájdalom. A részvét kifejezésével takarjuk kárörömünket magunk és mások előtt. Először kíváncsiságunkat és kárörömünket elégítjük ki a sok kérdezőskö*