Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

81

tudományokkal sem sokat törődök s a művészet sem a legkedvesebb mulatságod, csupán csak ragyogni akarsz és mindössze annyi a tudományod, hogy egy-két percig el tudsz beszélgetni valamiről és így fitogtatod, mily sokoldalú s művelt ember vagy.

65.

A jámbor és erkölcsi szólamoktól csepegő, kenetes beszéd az önismeretre sokszor nagy veszéllyel jár. E szólamok közkeletűek és az emberek azt hiszik, hogy minél gyakrabban használják, annál erkölcsösebbek és jámbo- rabbak maguk is. Ám e szólamok kongnak az ürességtől s az emberek szíve is üres. Az ily szokásos beszéd könnyen — megalkuvás a hit komolyságával és az erkölcs következetességével. Mennyire hidegen mondja el még némelyik pap is a szenvedőnek, betegnek, ingadozónak, haldoklónak szánt vigasztaló szavait! Teljesen hatástalan beszéd. Ha ő maga jut oly helyzetbe, hogy vigasztalásra van szüksége, ezekben ugyan semmi vigaszt nem talál, mert a betanult, szépen folydogáló jámbor szavak soha lelke mélyéig nem hatottak és így nem egyebek erőtlen hangoknál.

<