Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

79

mögötte lappangó közönséges lélek, amikor majd bókjaival felhagy és a rideg valóság elfagyasztja a színész szóvirágait, amikor majd a káprázat, a ragyogás, a látszat szétoszlik ! Berta azonban erre nem gondol. Érzékisége, önszeretete és tetszelgésvágya elvakítja és könnyűvérűségében egyáltalán nem tud komolyan gondolkodni.

62.

Lelkére beszélsz a bűnösnek. Megindul, sírásra fakad. Te megengesztelődöl. Talán azért, hogy tettét megbánta, talán mert hízeleg neked, hogy megindítottad, vagy talán mert mindakettőt elérted. Akad azonban egy másik, aki hideg marad, sőt talán hetykén felesel. Izgatott lész és nagyon megharagszol rá. Azt mondod, hogy érzéktelensége és durvasága lázított fel. Meglehet,- de az sem lehetetlen, hogy azért sértődtél meg, mert ékesszólásodra nem indult meg, vagy mert nem alázkodott meg előtted, sőt még visszafeleselt. Hogy melyik az igazi ok, vagy talán mindkettő, azt csak akkor tudhatod meg, ha már nagy tapasztalatod van önmagad bensejének megítélésében.