Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

70

ajándékot, nem ismer fáradtságot, mikor arról van szó, hogy az illetőnek kedveskedjék. Lát« juk, hogy mit tesz szeretni és hogy mire képes a szeretet. Rezső is egész szépen megállapíthatja, mekkora szeretet lakozik benne. Abban sem kételkedik, hogy jó keresztény. Dehát hol van az ő keresztényi szeretete? Mit tesz beteg vagy szűkölködő felebarátja érdekében ? Mennyi időt szentel barátjának, szomszédjának? Mennyi alamizsnát ad a szegényeknek, árváknak? Mennyire buzgólkodik azon, hogy az özvegyet, a tanácstalant, vagy lesujtottat oltalmazza, vigasztalja.

52.

Károly épenséggel nem rosszlelkű ember, még csak azt sem mondhatjuk róla, hogy egy újjal is megbántott volna valakit. Ámde nagy élvezetét leli abban, ha mást megrémíthet, aggodalomba ejthet, vagy felingerelhet és ezt nem egyszer meg is teszi. A dolgot egyáltalán nem veszi komolyan. Hiszen az egész csak tréfa — mondogatja. De tán mégsem egészen tréfa. Mert a dolog mögött mégis csak ott lappang valami, ami felebarátja ijedelmében, zavarában, aggodalmában vagy félelmében gyönyörködni tud. Még mindig ott