Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

68

telten megvédted magad, az közönséges, hétköznapi dologra tereli a beszélgetést. Most figyelő meg magad, mit érzel,- vájjon nem váratlan és majdnem kellemetlenbe, hogy az illető felhagyott könnyelmű beszédével ? Ahelyett, hogy benső undorral utasítottad volna vissza az illetlen beszédeket, tulajdonképen téged talán izgattak is? De akkor ne ámítsd magadat / egészen más okból származik ellentmondásod — nem erényességből.

49.

Sokszor támadnak bennem mindenféle rendetlen gondolatok. Mindannyiszor kiverem őket fejemből, de újra meg újra visszatérnek. Azt hiszem, többet nem tehetek, mint hogy minden esetben küzdők ellenük? Ellenállásomat kevésre becsülni semmi esetre sem szabad/ de könnyen úgy járok, mint az a katona, aki ellensége támadását elhárítja ugyan, de sohasem győz,- vagy mint az az orvos, aki a testen támadó keléseket eltünteti, de a vért nem tisztítja meg. Két nagyon is különböző dolog : nem tűrni semmi rendetlen gondolatot és a lélek legmélyén tisztának lenni. A szív megszentelése hiányzik. Jobban tenném, ha keservesen panaszkodnám Isten előtt szívem