Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

54

veszesz vádlottat, akinek ártatlanságáról meg vagy győződve. S szívedbe /ha megfigyelnéd/ talán halkan mégis besurran a gondolat; hátha nem javul a beteg állapota s hátha mégse egészen kétségen felül álló a megvá- doltnak ártatlansága. Valami csendes kár- örvendés gyakran még a jobbaklelkén is átvonul.

35.

Sétálni mégy és megpillantasz valakit, akit arramenőben már többszőr láttál ugyanazon ablakból kinézegetni. Ekkor így szólsz: Ez az ember egész nap mást sem csinál, mint kibámul az ablakon / igazi naplopó. Az pedig ugyanabban a pillanatban így vélekedik felőled : Ez az ember egész nap az utcán kószál / ugyan mikor dolgozhatik? Mindkettő bizonyára túloz, de talán lényegében igazuk van. Érdekes azonban, hogy egyik sem a saját, hanem mindegyik a másik hibáját látja és ezt épen akkor korholja, mikor ő maga is elköveti.

36.

Találkozol fiatal vagy előkelő hölggyel és nem mulasztod el őt köszönteni, jóllehet vele közelebbi összeköttetésben nem állsz. Illetlen