Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
47 Te azért nem veszed észre, mi lakozik benned és mi hajt, mozgat mindenben. 23. Ferencet valami miatt ócsárolják. Erre így szóh »Ki tudna mindenki kedvére tenni? Vájjon szolgája vagyok*e én az embereknek? Azért is megmutatom, hogy nem adok rájuk semmit«. De alig hogy végzett beszédével, tavaszi öltönye után nyúl, mivel úgymond, senki sem hord már bundát és télikabátot. Tehát mégis figyelembe veszi az emberek véleményét és ítéletét. Csak akkor nem, ha ellenkezik hajlamaival vagy szenvedélyeivel. Ekkor elhiteti magával, hogy méltóságán alul volna, ha viselkedését az emberek véleményé* tői tenné függővé. 24. Egy anya keservesen panaszkodik gyér* mekei hálátlanságáról. »Hányszor virrasztot- tam, mondja, mikor aludtak ! Hányszor kel* tem fel éjjel, hidegben és ápoltam őket. De ők ezt meg nem gondolják.« Azt hiszem, az anya joggal panaszkodik. De nem jut eszébe, hogy ő sem gondol szolgálójára, ki még dől*
