Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

44

Valójában csak azért gúnyolódik a világ fölött, mivel a világ őt nem tiszteli eléggé és lekicsinyli tetszését, mert más, s nem 5 részesült benne. Megvetése tulajdonképen csak megvigasztalódott irigység. A mellőzés okozta kedvetlenség rendesen az elismerés és megtiszteltetés megvetésében keres megnyugvást.

19.

Egy gazdag ember hallja, hogy a szegények semmire sem tudnak felvergődni. Erre így szól : »Ezeken az embereken nem lehet segíteni. Dolgozni nem akarnak s ha van valamijük, azt azonnal kiadják a kezükből. Azt szeretnék, ha szájukba repülne a sült galamb. Nincs az a vagyon, mely igényeiket ki tudná elégíteni. S végül is az ember csak a henyélést és könnyelműséget ápolja«. Nem tudom, mi igaz ebből a beszédből. De annyi bizonyos, hogy ez a gazdag szónok sem a rossz, sem a jó szegényeknek, sem a bűnösöknek, sem az ártatlanoknak, sem a lustáknak, sem a munkaképteleneknek, sem valamennyinek, sem egynek közülök nem ad és mégis azt hiszi, hogy ilyen és hasonló beszédekkel magát igazolhatja.