Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

36

tanult meg az igazságtalanságot eltűrő kereszthordozó Krisztusnak alázattal és türelemmel nyomdokaiba lépni.

11.

Mondják némelyek, a megigazulásnak alap- feltétele, hogy az ember beismerje az emberi természet gyökeres romlottságát és hogy minden ebből a romlottságból kiemelkedni akaró törekvés semmi más, mint az önmagára támaszkodó gőgnek kezdete. Pál, ki egy ideig bűnös életet élt, majd egy-két álmos és eredménytelen kísérletet tett, hogy életét megjavítsa, teljes leikével esküszik erre a tanra. Igen, mondja, az emberi természet csupa bűn. Sajnos, én tapasztaltam ezt. Ha pedig bilincseitől szabadulni akarunk, gőgös erőlködésünknek meg kell szégyenülnie. S erre a beszédre megkönnyebbül a szíve. Azelőtt bűnének terhe ő reá nehezedett, most az emberi természetre / azelőtt eredménytelen kísérletei a javulásra, a saját tehetetlensége rovására íródtak, most tehetetlenségének és a bűnben megmaradásának oka az emberi természet erőtlensége. Ez a lelkiállapota most nemcsak hogy teljesen megnyugtatja, hanem szánalommal és kicsiny- lően néz a világ gőgjére, amely maga magán