Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
30 is sejti, hpgy milyen lelkületet árul el az ilyen beszéd. És ez nem ritka, néha megismétlődő eset / ilyen az emberek megszokott ítélete. Lám, mily kevés a szeretet a világban, üs ki törődik ezzel a lelkülettel, mely az emberek mindennapi ítéletét szüli és benne meg» nyilvánul ? 7. Azt mondod : »Ki nem állhatom a papo» kát. Lusta élvezethajhászok, felfuvalkodott sötét fejűek, ájtatoskodó képmutatók«. Azt felelem neked : jaj azoknak, akik tényleg ilye» nek ! De meg vagyok győződve, neked épen így tetszenek, amilyeneknek nekikeseredve őket gondolod és hogy te akkor sem tennéd őket szentekké, ha ez csak egyetlen szavadba ke» rülne is. Igen, így tetszenek neked, amilye» neknek elgondolod őket és ilyeneknek tartod őket, mert így tetszenek neked. Hitetlenségedet, hitbeli, erköícsbeli megfogyatkozásodat akarod igazolni, azért rágalmazod a vallás, erkölcs képviselőit és megvetésükre alapot keresel. Azt állítod ugyan, hogy nem tudsz megalkudni az élvezetek hajszolóival, a sötét fejűekkel és képmutatókkal,- de ha csak egy kicsit magadba szállsz, akkor rájössz, hogy tulajdonképen a
