Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
17 hályogot, aki tükröt tartana eléjük, hogy meg» lássák igazi ábrázatukat! Tudom, hogy én ehhez a feladathoz gyenge vagyok, demegpróbá» lom, talán valamiképen én is hozzájárulok az emberek önmegismerésének előmozdításához. De hogyan kezdjem munkámat? Tudomá» nyos értekezést írjak arról, hogy miként ismer» heti meg az ember önmagát? Rámutassak az ámítás forrásaira? Tisztelem az efféle érte» kezéseket, de félek, hogy keveset használnak. Azért más úton próbálom meg a dolgot. Embereket állítok olvasóm elé és bemutatom, mily sokféleképen ámítják és csalják magukat, Remélem, hogy egyik»másik embernél majd önmagára ismer az olvasó és mondja : ejnye, hiszen ez a hiba bennem is megvan ! Ezek a szavak rám is illenek ! Az őnámítás sokféle megnyilvánulásában sorrend, vagy határozott menet nincsen. Tehát e könyvben is — miként az életben — egymás» után, összevisszaságban kerülnek szemünk elé. 1. Azt mondod : »Hiszem mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott és amit az Anyaszentegyház, hogy higgyünk, elénk ad«. Úgy is van/ te hiszesz és nincs nehézsé» 2
