Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

15

Ö gáncsolja a mi életmódunkat, maga pedig a vámosokkal és a bűnösökkel érintkezik és ezzel nyilvános botrányt okoz. A mi szigorú erkölcsi felfogásunk és önsanyargatásunk nem tetszik neki. Különben lehet-e egyebet várni ilyen mértéktelen eszem-iszom embertől ? ! «

»A népet el akarja tőlünk csábítani. Miért? Azért, hogy a pártja megerősödjék. Ezzel az erős párttal aztán majd királlyá kiáltatja ki magát és így az egyébként is sanyargatott országra hozza a rómaiak bosszúját. Minden igaz zsidónak kötelessége tehát azon dolgozni, hogy ezt a népámítót és hazaárulót ártalmatlanná tegye. Mi pedig atyáink igaz hitét tartjuk és hivatva vagyunk Mózes tekintélyét és a törvény igaz értelmét megőrizni, tehát nekünk elsősorban kötelességünk, hogy ez ember gonosz üzelmeinek véget vessünk!«

Ilyenformán szokták a farizeusok viselkedésüket önmaguk előtt igazolni. Különösen a názáreti prófétával szemben táplált gyűlöletüket igyekeztek ilymódon igazolni, sőt szent kötelességüknek tartották az ő üldözését.

Ó, mily nagy lehet az önámítás művészete !

És mi lett az eredmény? Hiábavaló volt minden kísérlet, nem lehetett őket helyes útra téríteni. Azt hitték, tisztán látnak és azért