Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

125

minden erényessége alapszik. Talán nem törődik vele, hogy cselédnépe jár-e rendesen templomba, résztvesz-e a vallási oktatásokon, járul-e a szentségekhez elvégzi-e házi ájtatosságait, tisztes és szerény modora van-e, stb. Talán időt sem enged vallási kötelességeinek gyakorlására. — Ámde, hogy képződjék így benne lelkiismeretesség, ragaszkodás, engedelmesség és hűség? — Paula asszonyság mindezt elfelejti és könnyelműen saját hibáját másra hárítja, pedig főképen az ő hibája az.

109.

Képességeim az emberiségé — mondod. Bárcsak úgy szolgálhatnék neki, amint szeretném. — Tehát olyan ember vagy, aki azt a hivatást érzi, hogy a közjóért serénykedjék s aki e hivatást minden egyéb gondja és törekvése mellett is legelső helyre teszi. Bizonyára így vélekedel magadról. S íme, felkínálnak neked egy szép hatáskört. Kétségtelenül örömmel és haladéktalanul elfogadod. De mégis ellenkezel : Hogy tehetném azt, hisz olyanokkal kellene együtt működnöm, akik nem egyenrangúak velem, vagy olyanoknak kellene magamat alávetnem, akiket vezetni és akiknek parancsolni ellenkezőleg engem illetne. így