Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
122 meg és így javulása már eleve is lehetetlen, vagy házasságra lép, de fékezetlen vágyaival hogy tudná most testét, amelyet sohasem zabolázott, uralmába hajtani és fegyelmezni, hogy tudna hitvestársi tisztaságot, mérték^ letességet és idegen izgatások ellen hűséget és önmegtagadást gyakorolni? Mint mondot» tűk, a bűnösnek a későbbi javulásra való hivatkozása és minden ilyen fogadkozása : hatalmas önámítás. Ennek kézzelfogható bizo-» nyítékául álljon itt a következő történet. Egy fiatalember ivásnak adta magát és szenvedélyeinek sok éven át, egészen férfikoráig rabja volt ,• a megjobbulás vágyát azonban megőrizte és többször — bár eredménytelen nül — kísérleteket is tett rá az évek folyamán. Végül, úgylátszik, felbőszült önmaga szó» szegése és szenvedélye ellen és az utóbbival feltűnő és megható módon szakított. Meg® szökött eddigi cimborái elől, elkerült minden vendéglőt és gyakran kereste fel a templomot, különösen oly órákban, amikor magánosán áhitatoskodhatott. Nagy bensőséggel, gyakran hangosan fohászkodva imádkozott. így élt körülbelül egy éven át mindenki épülésére. Mi történt? Hogy volt, nem tudom, de tény, hogy utána újra ivásnak adta magát, mint
