Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

103

hogy te mindnyájuk felett állsz. S önmagadtól eltelve azt mondod : milyen hatalmas erő az emberi megismerés ! Természetesen magadat érted. Nem veszed észre, hogy előtted és körülötted mindenki úgy gondolkodott és beszélt, mint te, anélkül, hogy, mint magad is megállapítod, csak egy igaz szót tartalmazna beszédjük. Nálad máskép lesz ? — Bizonyára nem és mégis elhiteted magaddal. S ha azt mondja neked valaki : Az ember tudományának felülről kell jönnie, ,ahhoz kell alkalmazkodnod, ki mondotta : »En vagyok a világ világossága«,1 ez téged megszomorít, mert kétségbe vonja a te mindent átfogó szellemi erődet. Lehet, hogy még azt is kérded : Volt egyáltalán istenhivő a nagy szellemek között? A csőcselék, mely nem tud gondolkodni, ám fusson utána. — Pedig már nyomodba lép, aki gőgös kutatásaid eredményét a tudományos és éleselméjű balgaságok sorába fogja helyezni.

86.

Nem tudsz mást meggyónni, mint azt, hogy többször haragos voltál. Nos ilyenformán bi1 jén. 8, 12.