Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény
80 ö törvénye. Mivel Isten teremtette az ember természetét, berendezését és vele együtt élettörvényét is ő határozta meg, tehát végeredményben az ő akarata jut kifejezésre. Istennek, mint Úrnak és Teremtőnek, megvan az a joga is, hogy személyesen, vagy őáltala rendelt tekintélyek által a természeti törvényen kívül más!, parancsokat is adjon. Ezeknél a tételes törvényeknél a magasabb eredet még világosabban jut kifejezésre, mert ha meg is kell felelniök az emberi természetnek, mégsem lehet őket úgy vennünk, mint a természettől szükségszerűen kötelező törvényeket. Az erkölcsi rend szilárdsága is hasonlóképen megkívánja, hogy eredete az embernél magasabbról származzék. Csak akkor beszélhetünk erkölcsi kötelezettségről, ha magasabb akarat köt meg minket. Ha az ember volna önmagának a legfőbb törvényhozója és kizárólag csak magának volna felelős, akkor maga-magát fel is menthetné az erkölcsi törvények megtartása alól. Az erkölcsi rend így minden erős alapot nélkülözne nyilvánvaló gyöngesége és ingatagsága miatt. Az erkölcsi törvény mint pusztán emberi törvény, legalább is a feltétlenül kötelező jellegét vesztené el. Feltétlenül csak az önmagától való Isten kötelezhet, ki végtelen fenségének tekintélyével őrködik törvényei fölött. Ezt ajánlja Hartmann is a vallásnélküli erkölcs képviselőinek megszívlelésül, mikor így szól : „Ha nem megyünk vissza Istenre, mint önmagától való hit-alapra, akkor teljességgel lehetetlen olyan elvet találnunk, mely az erkölcsi tör
