Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

78

kölcsi törvény sohasem lehet külső tekintélynek a parancsa. Elvetik tehát különösen az egyháznak azt a jogát, hogy az erkölcsi cselekvésnek szabályát tekintélyével megállapítsa. Ezen nézet kialakulására döntő hatással volt Kant bölcseleté. Kant óta mintegy magától értetődően hangzik a jelszó a modern erkölcstanban : Autonómia, nem hete- ronómia ! Ontörvényhozás és nem idegen törvény- hozás.

Ez az autonomizmus nem más, mint az egész modernista gondolkodás alapvonásának átvitele az erkölcstan terére. Az ember ma a dolgok mértéke. „Nem nehéz“, mondja Sabatier — a modern protestáns hittudománynak vezetője Franciaországban — „megtalálni azt az egységes elvet, amelyre a modern korszellemnek összes megnyilvánulásai és törekvései minden téren visszavezethetők. Az egészet egy szó jelzi : „autonómia“. Ez alatt az autonómia alatt értem én azt az erős biztosságot, amely a mostani fejlődési fokra jutott emberi lélekben megvan, hogy önmagában bírja életének és gondolatainak irányító szabályát és hogy azt a forró kívánságot ápolja lelkében, hogy önmagát valósítsa meg, vagyis csak saját egyéni törvényének engedelmeskedjék.“1

De még egy másik külön ok is van, ami az autonómiát épen az erkölcsi téren követeli. Azt mondják, eszes személyes lényhez, akinek szabad

1 Lásd : Donat : A tudomány szabadsága. Budapest, 1915, I., 36. 1.