Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

60

embert áthatni, az egész életet tőle függővé tenni : „Ez pedig az örökélet, hogy megismerjenek Téged, egyedül igaz Istent“ (Ján. 17, 3). „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből“ (Máté 22, 37). Az Istennel való emez egyesülés keresztény felfogás szerint nemcsak lefoglalja az ember összes erőit, hanem minden természetes mértéken túl fokozza. Isten jön a lélekbe, hogy lakást vegyen benne (Ján.

14, 23); áthatja a lelket, mint természetfölötti életelv ; ahogy a szőlőtő nedve éltetve szivárog át a venyigén, úgy élünk mi is Isten életéből (Ján.

15, 4). Sőt bizonyos értelemben szinte megistenü- Iünk, átváltozunk egyre fényesebbé mintegy az Ur lelke által (Kor. II. 3, 18) és „az isteni természet részesévé“ leszünk (Péter II. 1, 14). Nincs tökéletesség, mely az Istennel eltelt egyéniségnek ezt a keresztény eszményét meghaladná.

De bármily nagyra becsülte a kereszténység a szellemiséget, sohasem homályosodott el a szeme az érzéki természet jelentőségének helyes értékelésében.1

A gnoszticizmus és manicheizmus az anyagot rossznak és minden vele való érintkezést bűnnek mondottak. S ugyanaz az apostol, aki az önmegtagadást hirdette és a szűziességet dicsérte, ezt a nézetet sátáninak bélyegezte. A kereszténység mindenesetre szent komolysággal óv az érzékiségtől és lankadatlanul küzd ellene, de csakis azért, mert

1 V. ö. F. Walter, Der Leib und sein Recht im Christentum. 1910.