Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
49 az erényt, ahol ez hiányzik és megkönnyíti ott, ahol megvan. Ez a fokozat a jó ízlés. Az ízlés önuralmat s illemet követel ; visszaborzad mindentől, ami szögletes, kemény, erőszakos és mindenhez hajlik, ami könnyedén s harmonikusan függ össze. Hogy az érzelmek viharában is meghalljuk az észnek hangját s a természet durva kitöréseinek határt szabjunk, azt nyilvánvalóan megköveteli a jó ízlés is, ami nem más, mint minden művelt ember esztétikai törvénye.“ De nagy tévedés az esztétikai kultúrát a valláserkölcsös talajtól elszakítani vagy épen helyébe tenni. Hogy az esztétikai kultúra magában véve képezze a legmagasabb emberi tökéletességet, hogy az legyen a hivatása, hogy ő adja meg az életnek a legmagasztosabb tartalmát és végső zsinórmértéket, ezt az állítást az erkölcsbölcseletnek feltétlenül el kell vetnie. Nem szabad a szépnek ápolását, különösképen pedig a művészettel való foglalatoskodást úgy vennünk, mintha az volna az igazi és legmagasabb életfeladat. Már az is ellene szól, hogy az ilyen életcél az emberek többsége számára megvalósíthatlan, mert a legtöbbnek nemcsak az önálló művészi alkotásra nincs alkalma, de még a műélvezet is csak egy szerény töredék számára hozzáférhető. „A művészet arisztokratikus... Hosszú út vezet a művészethez, sőt már a műélvezethez is ; igen kevesen jutnak tovább az első lépésnél. Ezen az úton keresni a világnézet teljességét annyit jelent, 4
