Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

30

halálra kárhoztatná. Ezt a következtetést néha tényleg le is vonják ; azonban rendszerint úgy egyeznek meg a mindennapi élet sürgető követeléseivel, hogy nem kívánják az élniakarás tökéletes tagadását, hanem csak sok lemondást és belső közönyösséget az egész léttel szemben. Maga a buddhista szerzetesi eszménykép sem maradt hű a tisztán negatív erkölcstanhoz.

A nyugat szelleme általában idegenkedik a buddhizmus eszméitől. „Eredetileg alig van ellentétesebb szellemi irány, mint a nyugatnak a természet leigázására, a világ átkutatására, a földi és a szellemi pozitív javak meghódítására irányuló tettereje és India ábrándos, a világtól elfordult és a képzelet világában bolyongó elméje, amelynek virága volt a buddhizmus is.“1 De nálunk sem maradt hatás nélkül ez a negatív életbölcselet, sőt épen a jelen korban erős talajt nyert. Az életnek a földre való korlátozása, amely kielégítő élettartalmat nem ad, az érzéki élvezethajhászat, amely kielégülni nem tud, a legfőbb életeszménynek az anyagelvűség és szkepticizmus által való szétrom- bolása, mind erős kultúra- és életuntságot eredményeztek. Ez a pesszimizmus egyengette az utat a buddhizmus előtt úgy, hogy sokan a Nirvánáról szóló tant megváltó örömhírnek tartják. Hartmann- nak némiképen igaza van, amikor azt mondja, hogy korunk a halál nyugalma után vágyódik és kívánsága az, hogy „ismét elmerüljön a Brámába,

1 Ph. Simon, Das Wiederwachen des Buddhismus. Stuttgart, 1909, 10. 1.