Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Az életcélok rendszere

25

rendelve és Neki, mint Urának szolgálni tartozik. Itt a végtelenben találja betetőzését a célok rendszere, ebben van a teremtett dolgok végső célja. Szent Tamás az ő velős rövidségével így foglalja össze a teremtés célját : „A világmindenségben minden teremtmény elsősorban a saját tevékenysége és tökéletessége miatt létezik. Azután az alacsonyabb- rendű teremtmények a magasabbrendűek javát, az értelemnélküli lények az ember hasznát célozzák. Az összes teremtmények pedig a világmindenség tökéletességét szolgálják. Végül az egész világmindenség minden egyes részével Istenre mint céljára irányul, mivel benne (a világmindenségben) mint tükörben tárul elénk Isten jósága az ő dicsőségére.“1

A különféle életcélok azonban nem állnak közömbösen egymás mellett, sőt inkább zárt rendszert alkotnak, amelynek tagjai csodálatosan egymásba fonódnak. Nemcsak bizonyos fokozati egymásutánban áll egyik cél a másik alatt, hanem az alacsonyabb cél egyszeresmind eszköz is a magasabb megvalósulására. így megy ez fölfelé a legmagasabb célig, amelyre aztán az összesek irányulnak. Épen azért megfordítva a magasabb feltételezi az alacsonyabbat. Különösen áll ez a legfelsőbb életcélról. Mikor az ember a maga tökéletesítésére s az emberiség boldogítására törekszik, a Teremtőnek szolgál s annak szándékait tölti be. Másrészről, mikor magát Istennek szenteli, meg1 Summa theol. I. q. 65. a. 2. V. ö. Mausbach, Die katholische Moral, Köln, 1911, 123. 1.