Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
Van-e értelme az életnek
18 mének hagyományos felfogását, mint a pesszimizmus, de más szempontból. Elismerik ugyan, hogy az ember eredetére nézve a földnek szülötte, hogy munkájával tud megnyugvásra jutni, sőt bizonyos büszkeséggel mutatnak a kultúra vívmányaira. De azt mondják, senki sem állapított meg az ember számára életcélt, senki sem rendezte be ennek meg- felelőleg a létfeltételeit. Épen azért az élet értelméről nem lehet szó abban az alakban, mintha az ember határozott célra lenne hivatva és kötelezve. A modern természettudománynak a célszerűség gondolatától való idegenkedése az, mely ilyen állításokra vezet. Azt a régi meggyőződést, hogy a természet meghatározott célokat szolgál, ma naivnak és antropomorfisztikusnak mondják. Az ember, mivel eszes lény, működését mindenesetre elvek szerint határozza meg, de a természet vakon működő erőknek rendszere, melyet belső szükségszerűség hajt. S ha célszerűség látszanék is, ez semmikép sem szándékos és céltudatos. „A dolgokat csak okozati viszonyukban tekinthetjük : az állat lát, mert szeme van, de nem azért van szeme, hogy lásson ; döf, mert szarvai vannak, de nem azért vannak szarvai, hogy védekezzék vagy döfjön. Ez jogosulatlan antropomorfizmus. A célszerűség az oksági, azaz a helyes természetszemléletnek a megfordítása és elrontása, a tényeknek fejtetőre való állítása. Így Ítélnek az öreg Lucretius-szal a mai anyagelvű természetbölcselőink.“1 1 Paulsen, Einleitung in die Philosophie.10 246. 1.
