Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Van-e értelme az életnek

13

mely a létbe hívott, mert ha látott, csak gonosz démon lehetett volna.“1

Ez az „eudaimonisztikus“ pesszimizmus a modern költészetet is erősen áthatotta. Lord Byron, Lenau, az olasz Leopardi, mind a „világfájdalom“ klasz- szikusai.2

A pesszimizmus egy másik faja más úton jut hasonlóan nemleges eredményre. Gondolatmenete a következő : Azt mondják, hogy a boldogságnál fontosabb a szellemi élet erőteljes kifejtése és a magasabb kultúra birodalmának létesítése. Egyedül ezt lehet értelmes emberhez méltó életcélnak tartani. De e tekintetben is mily kevésre jutottak! A tapasztalati tudományok diadalmasan haladnak előre, de a bölcselet épűgy, mint évezredek előtt, tanácstalanul áll ez előtt a rejtély előtt; a lét legmélyebb problémáin hiába töprengenek a gondolkodók, ezek csak nem akarnak megoldódni. A

1 Schopenhauer Nachlass. Reclam. IV., 246. 1.

2 Okét követi hosszú sorban Lingg Hermann, kit a szenvedő emberiség költőjének neveznek, Leuthold Henrik, ki mint Nitzsche, őrültként fejezte be életét, Grisebach Ede, Meyr Menyhért, akik mind kimondott pesszimisták és nagy szeretettel tárják fel a legkomolyabb és a kedélyünkre legnyomasztóbban ható képeket. A lángelméjű Hamerling Róbert művei, aki pesszimista bölcseletét „Atomistik des Willens“ címen fejti ki, egy Christen Ada és déllé Grazie Maria Eugenia nőietlen költészete, Schönaich-Carolath Emil herceg „Dalai“» „Káin végrendelete“ és „Az új Jób“ Sacher-Masoch Lipóttól, Lorm, Jordan, Vischer és mások költeményei mind jelzik a modern kultúra által boldogított emberek szivéből feltörő jajkiáltásokat. (Feldmann, Paradies und Sündenfall. Münster, 1913, 8. 1.)