Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletességre nevelés

96

nemtelen erős vágyak jutnak uralomra. Az erkölcsi törvény tehát, mely később lép az emberhez, már az ellenségtől megszállott teret talál. Ezért figyelmeztet Sailer püspök : „Mielőtt még az erkölcsi érzés az értelem első megvillanásaiban megnyilatkozna, már elébe lehet, sőt kell vágni az erkölcsi rossznak, amely kezdetben csak mint természeti ösztön nyilvánul meg. Ez minden jó nevelésnek a titka ... Azáltal, hogy szülő, rokon, ismerős a gyermek minden vágyának kedveznek, csak a rossznak csiráját melengetik, ápolgatják. A korlátlan élvezet s cselekvésszabadság könnyen válhatik a gyermek szokásává, majd természetévé s ezt a második természetet, melyet gyermekkorban sajátított el, később nem egykönnyen lehet az ifjúból kiirtani. Az a szokás, hogy az erősebb ösztönös vágy szerint élvezzen és cselekedjék, később, mikor a lelkiismeret is felemeli szavát, nagyon könnyen odavezethet, hogy az ifjú lelkiismerete ellen cselekszik s így minden különös fáradság nélkül óriássá válik a bűnben, mielőtt még megtanult volna alaposan és biztosan különbséget tenni jó és rossz között.“1

Ami a gyermekről áll, azt nem szabad egészen alkalmazni a felnőttekre. A felnőttnek gondolkozása s akarata már megérett, tehát fokozottabb mértékben képes életét önállóan berendezni. Mindazonáltal ránézve is nagyjelentőségű a nevelés. Természetesen neki több szabadságot lehet s kell is engedni mint a gyermeknek, nem is egyformán szük1 Idézi L. Haibrich, Pädagogische Psychologie.4 Kempten, 1911, II., 231. 1.