Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

8

csak ember nincs, gondolkodó lény nincs. Képzeljük el továbbá : Egészen más világból jövünk ennek a miénknek megtekintésére, ahogyan gyárat vagy valami óriási gépraktárt szoktunk megtekinteni. Valamelyik anyagelvű kalauzunk megmutatja a Napot, a csillaghalmazokat, az üstökösöket és bolygókat és mind az égitesteket. Önkéntelenül megkérdezzük : miért van mindez ? Miért ? hőköl vissza ránk: Nem tudom, mitakarnak? Hát nem látják az óriási gömböket, mint robognak keresztül a világűrön ; ez mind csupa gömb, az egyik gáznemű állapotban, a másik izzón folyékony, az már kihűlt, amaz meg már egészen hideg. Nem elég ez az uraknak? Nem, ez a felvilágosítás éppoly kevéssé elég, mintha egy vezető valamely gyárban vendégeinek arra a kérdésére : mire valók ezek a gépek ? ez a készülék ? azt felelné : Ugyan, mit akarnak hát ? Ezek kerekek, az pöröly, ez üst, az füst stb. Nem elég ez? Nem, ez nem kielégítő felelet. Csak a szellemben, az ember gondolkodásában, amely a világmindenség rendjét gondolkodásába befogadja, nyer a holt anyag rengeteg tömege értelmet és célirányosságot.

Különben is, amikor ezek a mi barátaink a szellemet lebecsülik, iszonyú gúnyt űznek önmagukból. Isten, az emberi nem nevelője torzképet állított az ember elé, hogy ez figyelmeztesse, milyen alacsonyra sülyedhet, ha valaha megfeledkezik természetének fenségéről és a kötelességekről, melyeket a gondolkodó és halhatatlan lélek eléje szab : megteremtette az orangutangot. Mert az ember nem sokkal különb ennél, ha megfeledkezik arról, hogy van eszes lelke. S az anyagelvűek ezt a torzképet követendő eszményképnek, a tilalomfát felhívásnak tekintették, mely őket az örvénybe szólítja ; nemcsak azáltal tették ezt, hogy az embert a majomtól származtatják, hanem azáltal is, hogy a lelket semmibe sem veszik. (Weiss.)

A szellem tehát nem mellékes, hanem a főtényező.

És így a nyíl magára a vadászra pattan vissza ; mert minél magasabbra taksálják az anyagot, annál többre