Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

21

vonni a szót. Nem mondták ki az A-t, tehát nincs joguk a B és C kimondására sem“ (Feuchtersieben, Művei IV. 36).

II.

Miután eddig a hulladékot kellett eltakarítanunk, melyet az anyagelvűek úgy felhalmoztak, hogy a tulaj- donképeni kérdéshez nem is lehetett hozzáférkőzni, most más egyéb tényeket is felvonultathatunk a lélek szellemiségének tagadói ellen. Ezek az emberek semmivel sem csapnak nagyobb hűhót, mint a tudomány megállapította tényekre való hivatkozással. Csak tényeket akarnak érvényesülésre juttatni. Ámde mindamellett vannak tények, melyektől úgy menekülnek, mint a bagoly a napvilágtól. Pedig éppen ezek

a tények bizonyítják közvetlenül a lélek szellemisegét.

Ilyen tény pedig van bőviben. Ilyen mindjárt az a tény, hogy a kívülről izgatott érzékek mozgásukat továbbítják ugyan az agyba, de ezt mégsem vesszük észre, tehát vannak agymozgások tudatos megismerés nélkül.

Az ember szórakozott.

Mit jelent ez ? Daniénak, az olasz költőnek életrajzában olvassuk, hogy egyszer egy könyvesboltban valami ismeretlen könyvre bukkant. Leült a boltajtó előtti padra. Ugyanazon a téren akkor lovagi tornát rendeztek. Nagy tömeg csődült össze, zajongással nem nagyon fukarkodtak. Reggeltől délig ott ült könyvébe mélyedve s a körülötte történtekből semmit sem vett észre. Pedig a lárma az ő hallóidegeire is hatott és ez az inger tovább terjedt agyvelejéig. És mégis, miért nem eszmélt semmire ? Mert egész figyelme, szelleme egyedül és kizárólag könyvére összpontosult. Nos, hogy a mi hasonlatunkon szóljunk, a külvilággal való telefonösszeköttetése szét volt kapcsolva. Ez mindig megesik