Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

10

különböző utasítások az egyes tagokhoz, hogy a szándékolt helyváltoztatást véghezvihesd.

Az idegeket tehát távíródrótokhoz hasonlítjuk. Izgatásuk a sürgöny feladása. És most következik a fődolog : a sürgöny tartalma. Ki dönt efölött ? Ha még oly pontosan ismerem is a távírókészülék berendezését, ha tudom, hogy a feladókészülékből indítják el a villamos áramot, amely azután a felvevőkészülékben szöget vagy kereket emel és sülyeszt úgy, hogy papírszalagra mindenféle jelek íródnak, vagy pedig írógépet indít meg, mely a betűket rányomja a papírra : ha mindezt tudom, mit tudok akkor még a sürgöny tartalmáról és értelméről? Semmit! Mit tudok a benyomásról, amelyet a sürgöny az átvevőre gyakorol és mit a határozatról, melyre eltökéli magát? Semmit, éppenséggel semmit. Ha tehát az idegrendszert az ő központjával, az agyvelővel táviró- vagy távbeszélő-hálózathoz hasonlítjuk, mindenesetre kell a központban valakinek lennie, aki a sürgönyt átveszi, elolvassa, megítéli és azután tovább intézkedik. És ez a valaki : éppen ez a szellem, az ember lelke.

Nem, mondják az emberi lélek szellemiségének tagadói, az agyvelő egymagában is elég, agyvelőn kívül semmi sincs.

Ezt az állítást még be is akarják bizonyítani. Halljuk és vizsgáljuk ezeket a „bizonyítékokat“ :

1. Agy velő nélkül nincs gondolat,

tehát az agyvelő annyi, mint szellem vagy lélek. A tény helyes : agyvelö nélkül nincs gondolkodás ; de a belőle vont következtetés hamis. Melyik okos ember következtet így : Festékek és ecset nélkül nincs festmény ; tehát ecset és festék adja a festményt; vagy tinta és toll nélkül nincs levél, tehát toll és tinta = levél ; hangszer nélkül nincs zene, tehát a hangszer zene. Ugyan, ugyan, hiszen ez felsőbbfokú oktalanság ! Persze, hogy az ! De éppen