Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

64

A tudománytalanság módszere.

Ha az ember ilyesmiket olvas, ha Haeckel népszerű bölcseleti tudományára gondol, esetleg éppen arra az irodalomra, melyet ő a kereszténységről való tájékoztatóként elsorol s maga is felhasznál ; ha az ember olvassa Schopenhauert, Nietzschet, vagy akár Chamberlain faji bölcseletét, valószínűleg tisztában lesz azzal, hogyan kell az „ész uralmáról“ és a „tiszta igazságkeresésről“ ítélni. Vagy nézzük sokaknak nyugtalan kapkodását, akik a katholikus Egyháznak hátat fordítottak s most ellene támadnak, amint az egyháztörténelem minden zugát átkutatják, söpredék és szenny után kutatva ; ha pedig ez sem elég, hamisítással segítenek magukon, hogy aztán az egész világnak kimutassák, hogy a történelem legnagyobb jelensége nem egyéb ellentmondásnál és piszoknál ; és akkor megértjük, mily ösztönök képesek „az értelmet és tudományt“ vezetni. Hogy a nemi ösztönök is mennyire törekszenek a nekik megfelelő erkölcstant kialakítani, azt nem akarjuk tovább kutatni. Foerster beszéli : „Hallottam egy homosexuálist, amint igazolta erkölcsi és vallási nézetét ; nem volt más, mint elfajult ösztöneinek visszatükröződése. 0 azonban úgy vélte, hogy az értelmének eredménye,“1

Vagy nem tudunk-e már semmit az emberi szív amaz örökölt rendetlenségéről, melyet a nemzetek apostola e szavakkal fejez ki : Tagjaimban más törvényt látok, amely ellenkezik elmém törvényével

1 Die Stellung des modernen Studenten zur katholischen Kirche. Jahrbuch moderner Menschen II. (1907.) 116.