Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
44 Le a másvilág igájával hasonló természetűek azok az előítéletek, amelyek a modern kutatást a többi evangélium és az Apostolok cselekedeteinek hitelességét illetőleg vezetik, íme erre nehány bizonyíték. Jiilicher tanárnak ez a véleménye : „Ha a külső tanú- bizonyságok alapján nem is mehetünk vissza a II. század kezdeténél előbbre, másrészt későbbi időpontot is aligha védelmezhetünk. Legvalószínűbb, hogy evangéliumunk röviddel a 100. év előtt keletkezett.“ És miért? „Mert az a lakomáról szóló példabeszédbe oly rosszul beleülő vonás,1 hogy a király az ő meghívásainak megvetése fölött való haragjában kiküldte seregeit és kivégezte azokat a gyilkosokat, városaikat pedig felgyújtotta, mindez Jeruzsálem égése előtt aligha volt kieszelhető“, — a bekövetkező pusztulás megjövendőlése ugyanis nem engedhető meg. „A döntő érvet pedig — az én benyomásom szerint — Máténak vallásos álláspontja adja meg. Bármennyire ragaszkodik is a hagyományhoz, mégis meglehetősen távol áll ennek szellemétől ; katholikus evangéliumot írt ő... Máténál a község, az Egyház, mint legfelsőbb fegyelmi bíróság szerepel, mint az összes mennyei javak gondozója, meg is állapítja már, hogy ki kormányozzon, ki hozzon törvényeket ; alapvonásaiban készen áll az ősi katholicizmus.“ Hasonlók Jiilicher kutatásai sz. Lukács evangéliumát illetőleg : „Hogy Lukács kevéssel Jeruzsálem pusztulása után, 70. Kr. u. írt, azt a 21. fejezetnek 21—24. versei, ahol a zsidó háborúnak borzalmas élményei feltételezve (1) vannak, kétségen kivül helyezik ... Mindazok az érvek, amelyek Máténál bizonyítják a későbbi keletkezést, Lukácsra is állanak.“3 Még nyíltabban szól Pfleiderer, aki még kevéssel előbb a szabadelvű protestáns theológiának előkelő képviselője volt Berlinben : „Dogma, erkölcs, a keletkező Egyháznak egyházi 1 Mt. 22, 7. : „Amint pedig ezt a király meghallotta, megharagudott és elküldte hadait, elpusztította ama gyilkosokat és városukat felgyújtotta. — 3 Einleitung in das N. T.B (1906) 264 K. 195.
